Nem az okostelefon és tablet mögül, ezek jó dolgok. Visszafogott sebességgel, de kihátrálok, méghozzá úgy, hogy nem megyek máshova, maradok a fennsíkon.

Nézegetem az MWC-s videókat, és nyer a "sovány kliens" elv. Nem a terméket nézem, önuralom és koncentráció kérdése, másodikra megy az. A kérdéseket, és az alkalmazásokat. App Store? Android Market? Az mi az? 386-os? Ja, hogy turbó gombbal. Biztos jó lehet.

Vége van ennek, mint a teleszkópos botnak. A program is adat, az app is futhat a böngészőben, dhtml-ben, vagy Flash-ban például. Három és fél év múlva html5/javascript-ben akár, bármilyen is lesz az. Ha átfutsz pl egy tízujjas érintőképernyős tutor-t Flash-ra, láthatod, hogy ez ügyben szoftveresen már be van húzva a matt. A hardveres forduló meg most zajlik, a CES-en, az MWC-n, a CeBit-en.

Ha megnézzük, hogy a téglalap alakú résznek, ahol folyik a csinnadratta, és ami ezen kívül van, milyen az aránya, látható az elmozdulás a pécéhez képest, utóbbi a háttérben zümmög. Zúgolódik, mintha mondani akarna valamit, de ha rákérdezel, csak dörmög tovább, már nincsen mondanivalója.

A piszkos, hétköznapi való világba való kitüremkedés megszűnik lassan. Ezt felismerni volt a nagy dobás: az iPhone és az iPad semmilyen, ami nagyon jó.

Lassan magát a tartalmat tartod a kezedben.

Ujjbeggyel pöckölöd arrébb, lassulva áll meg, mint a tehervonat. A képernyője pedig éterien csillog, mert speciális törlőkendővel törölted át, ma már harmadszor.

Ha van adatfelhő és alkalmazásfelhő, akkor az a következő lépcső, hogy az okostelefon-pécé-tablet is legyen egy felhő, hardware felhő, majd valahogy gomolyog. Nem annyira fontos, a tartalom a lényeg. Lesz kicsi, a közepes és a nagy izé, vagyis a négy, a hét és a tíz colos, a világegyetem többi része pedig mind periféria.