A felhasználói felület fontos. Abba lapátolom a bevásárolt dolgaimat nap mint nap. Meg más miatt is fontos. Kábé hét éves koromban már kvarcjátékokat terveztem papíron. Színes ceruza a fix részekhez, fekete, ahol változik.

A Sense-nél a koherens grafikus megjelenés, ami összetartja a widgeteket, a fekete, enyhén üveges hatású foglalat. Sorokban és oszlopokban, rend van az asztalon. Egy HSI csúszka-hármas ráférne azért a beállítások közt. Csak ha van idő megcsinálni, nem sürgetem.

Hasonló ez, mint amikor ránézel az iPhone lekerekített ikonjaira, és látod rögtön, hogy egy vályúból lakmároztak.

(A szerző itt olcsó hangulatfestő eszközökhöz nyúlt, hogy végletes elfogultságát manipulatív módon átsugározza)

A gui-val van kapcsolatban van egy nagyon fontos követelmény: kellően semmilyen kell hogy legyen. Mert akkor nem/később unjuk meg. Ennek a pökendi módon előadott igényemnek az iPhone OS és a Sense is megfelel. Szóval ha megint verseny lenne, akkor egy-egy, de nem verseny ez most, csak önfeledt lubick.

Jó ez. Taszigálni a widgeteket, miközben a háttér feleakkora sebességgel megy. Megvan a 3d. Elblurolom a szobám fotóját, az megy háttérnek majd.

Mi lehet ennél otthonosabb, akárhol is vagyok.