"Nem udvariaskodom emiatt, keményeket lépek. Bevezetek egy új mértékegységet, azt adja meg, ami számít.

Képernyőterület per súly. A mértékegység neve bandroid.

Az számít, hogy elég nagy-e a kép, és fárad-e a kéz a böngészés közben, vagy sem - a többi duma. Nekiláttam. Colról milliméterre váltok, képátlóból és képarányból képernyőméretet számolok, négyzetmilliméterben. A súlyt grammban mérem. Excelbe lapítottam, és kijött az igazság. Ismertetem."

Bandroid blog - Szakértelem a Négyzeten - 2013.10.30. 08:23

"Én ezért nem bírtam magammal, és megvizsgáltam, melyik készülék hány négyzetcentiméteres (a mélységet nem vettem figyelembe, mert az több helyen is változik), és meghatároztam az egy négyzetcentiméterre jutó percet!! Ezzel új mértékegységet határoztam meg, az Appleblog-változót. Az eredményeket diagramon ábrázoltam, a sorrend picit megváltozott (nem tudom, miért írja rá kategóriatengely feliratát a Keynote az oszlopra)."

Appleblog - Meddig bírja az iPhone-ok akksija a versenytársakhoz képest? - 2013.11.08. 10:00

Olvastam régebben, hogy van olyan, hogy a sztárblogger kilovagol, szüretel a paraszt szőlőjéből, aztán visszatér, és sajátjaként szórja a várnépnek.

Tanulság, az nem sok van.

Appleblog a könyvjelzőkből ki, rolló lehúz.

"Látjátok? Így kell piacot teremteni a trolloknak, majd ellopni tőlük ugyanazzal a mozdulattal." - zárja sorait a szerző.

Én is ezt teszem.

Kijött az iPad Air, ideje ismét kimaxolni a ködoszlatást a fejekben.

Az összes új tablet gyors, van elég memóriája, brutális a felbontása. - Akku-idő? - kérdez közbe egy ismerős, otthon mindegy, szólok én, és egy év múlva úgyis fele lesz. - App Store-ok? - Web böngésző, barátom.

Túltolták a potmétert mindenhol, az a helyzet. Mindegyik túl jó.

Kivéve.

Nem udvariaskodom emiatt, keményeket lépek. Bevezetek egy új mértékegységet, azt adja meg, ami számít.

Képernyőterület per súly. A mértékegység neve bandroid.

Az számít, hogy elég nagy-e a kép, és fárad-e a kéz a böngészés közben, vagy sem - a többi duma. Nekiláttam. Colról milliméterre váltok, képátlóból és képarányból képernyőméretet számolok, négyzetmilliméterben. A súlyt grammban mérem. Excelbe lapítottam, és kijött az igazság. Ismertetem.

Az iPad Air a 246-os képátlóval és 47 dekás súllyal 62 bandroid lett. Szép eredmény, erős versenyző. Az új iPad Mini súlya nőtt, gondolom, ez az ára annak, hogy beledöngölték a nagyfelbontást. 58 bandroid, ez is szép teljesítmény.

A hatvanöt dekásan is népszerű iPad 2-t megnéztem referenciának, a 48 bandroid két éve ott volt a szeren. Sajnos három perc után csak asztalon, térden, vagy a sarkán egyensúlyozva jó, egyébként izommunka, meló. A Nexus 7 a 16:9-ces képaránnyal 47, a Kindle Fire HDX 7 pedig 50, mindkettő olyan, amilyen*. Utóbbi a 16:9-cel béna eleve, de udvariasságból bekerült a mezőnybe.

Ekkor jön a meglepetés, befordul a sarkon.

Kindle Fire HDX 8.9 - 66 bandroid. A 8.9-ces képátlóhoz 37 deka.

Az 499 dolláros iPad Air mérnökeinek tisztelet, szépen fityeg az ezüstérem. De a himnuszt nem nekik dünnyögöm, hanem a reklámmentesített, 394 dolláros Kindle HDX 8.9-nek.

Ez van, nem tehetek róla.

Kijött a táblázatban.


1. Kindle Fire HDX 8.9 - $394; 2. iPad Air - $499; 3. Az új iPad Mini - $399; 4. Kindle HDX 7 - $244; 5. Nexus 7 - $299. Excel csatolva. Beírhatod a sajátod.

* "A gommendáns gatona nem rossz gatona, csak lusta gatona. A felderítők meg olyanok, amilyenek." A felderítő századparancsnok, elfogulatlanul, tényszerűen. Tatán, őrségben.

bandroid.xlsx

Kérdések az előadótól, Veletech, 2012 április 14. Fragmentál a grafikus felület vagy sem? "Változtat  ez a reggelimen?"

- Azt olvastam, hogy az One széria előtti generációk megkapják az Android 4-et, de a Sense 4 nélkül. Csak apró változások történnek a grafikus felületben, és csak Sense 3.6-os verziót kapnak. Igaz ez? Lehetséges-e, hogy egy idő elteltével pl a Desire S modellek is megkapják a Sense 4-et?

- Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Megvizsgáljuk az egyes modelleket, és amennyiben a sebesség és a készülék egyéb harver jellemzői megfelelőek, akkor lehetséges. Az ICS-t megkapják.

- A Sense 4 szerintem letisztultabb, puritánabb, és szebb. Nem olyan csillogós, mint a régebbi verziók.

- Így van. Először a Sensation vonalat vizsgáljuk meg, hogy lehetséges-e elkészíteni, ezután átnézzük a többi készüléket is.

- Akkor például a a Desire S a második hullámban megkaphatja? Úgy tudom, hogy a Desire S modellre külsősök portolták a One V hardverét.

- Igen, de ha azt felteszi, elveszik a készülék garanciája.

- De ha a hekkerek meg tudták csinálni, a HTC is meg tudja csinálni.

- Dolgozunk rajta, ne adja el a készülékét. Az első lépés, hogy a hivatalos ICS-t telepítse fel rá.

- Köszönöm, minden jót.


A fekete One S-nek príma a tapintása, cserébe magas a homloka, mint egy mikroprofesszornak. Kellett a hely a kamerának. Nagyon vékony. A Sense 4 csodaszép, az One X batárnagy.

Több, mint gyanús, ha az ember fia nyolcadszor mondja el magának, hogy "még az a izé, az kell, plusz még egy napelemes akkutöltő, és aztán tényleg posztmodern lettem." Aztán tényleg kiülök a hegytetőre, tartalmat legelészek, mint a birkák lent, kiszórom arra a másik izére, és aztán hepizés.

Ezt akarja az ember fia, csak sose sikerül.

Android, megint. A szimpatikus zombi. A látható sebesülések ellenére életjeleket mutat. Órájára pillant, ásít, sörrel kínál.

Untam pedig. Csömör, unalmas grafikus felület. A kritikát is csak addig olvastam már, hogy repülőn utazva miért jó, aztán altefnégy. És ez a Matias Duarte nem az, aki a Web OS-t csinálta. Kiesett a zsebéből a bölcsek köve, és ráesett a marsallbotra, amivel a Google-höz dobbantott. Ketté is törött mindkettő.

Szóval: HTC One sorozat. Három másodperc után levéve, duma volt, hogy a Google majd vizuális karámba terel. Ez nagyon más. Az alkalmazás bezárása a kártya-eldobás, mint a Web OS-nél. Az a háttér, eszméletlen. A Sense újra olyan, mint a régi, kigyógyult az üveggolyó-betegségből. Zsúfolt az öt ikon alul, de ki lehet dobni a másodikat és a negyediket.

A HTC One S a datolyapálma, persze, nem a másik, a pimpongpéklapát.

Ordítóan ízléses.

De nem veszek, mert az hedonizmus. Fejben már a farzsebben, vagy az ujj körül pörög, másik hüvelyk az övtartó pántban, sarok megemelkedik, terpesz, két térd kifele-belfele. Densz.

A tablet billeg az asztal sarkán, ritkábban kerül kézbe, mint mikor még ködfelhő. Jó dolog közben, porhanyós. Ámde hosszú ideig kényelmetlen. A laptop is határeset ergonómiailag, a fekvő tabletnél már nyaklik a nyak. Az e-könyvnél nem, szerencsére. A Kindle 3-mas billentyűzete ugyanaz, mint az újságtartó faváz a kávéházban, a századfordulón.

Olyan ez, mint mikor a Csillagok Háborújában heggeszt oldalt a tatuini paraszt. Másként fogalmazva: leszek megint. A téma pedig a fragmentáció, és a fő felelős, az Apple.

Maradj betuningolva.

A mobil app az általános alany, az "úgy sem látod át", a kivehetetlenül gomolygó dolgok felhője, maga a dotkom lufi pumpa. Pedig csak webapp plusz gps, mozgásérzékelő és kamera, mínusz böngésző címkesor.

Hozzászólás a webisztán és a doransky közti vitához.

Webisztánnal értek egyet, bár én egy éve mondom ugyanezt.

A webes app és a mobil app fejlesztési ára közti különbség =

"ez natív, tehát drága" x
"minden oprendszerre külön írd meg" x
"egy dolláros árra szocializált vevők" x
"kérem a 30%-át" x
"vagy millió példányban add el, vagy bele se kezdj",

és végül hatványozva azzal, ami idézetben jön, csobogó, tiszta forrásból.

"Szeptember 15-én fel is töltöttük az App Store-ba és vártunk. Vártunk… Vártunk…… Vártunk……..

Aztán jött egy mail az Apple-től, hogy ezt bizony nem fogadják el a “Mit Vegyek” rész miatt. Oké, számítottunk rá, leszedtük a kis zászlókat, újra feltöltöttük és vártunk. Heteket… Aztán megint visszadobták. Háromszor vagy négyszer ismétlődött meg a folyamat, végül pontosan november 30-án a névnapomon fogadták el, és ment élesbe az app.", jelenti a handras.hu.

"Igen, a digitális csatorna drága", és "az, hogy a natív alkalmazásokból direktben lesz-e pénz, lényegtelen", írja a doransky blog. Ez nem más, mint a modern, flexibilis pénzügyi termékek narratívája. 2008 és 2011 után.

Nem lehet önértéke az alkalmazásnak, olyanban ne gondolkodj, "itt most már a nagyok játszanak".

Kiplakátolom Steve Jobs fekete-fehér fotóját a falra, ahogy épp a garázsban csiszolja az ultimate hardvert, lyukas farmerén megcsillan a nap, de amikor készen van a művel, ami lekerekített és ergonomikus, akkor téged már nem engedlek hozzá.

Igen, igen, hozzád beszélek. Most jöttél be a nagypapához a műhelybe, körbenézel, tetszik neked. Értelmesen csillog a szemed, ahogy érdeklődve körbenézel, ágaskodsz, mindjárt eléred a satut. És akkor valaki leszereli, és átrakja a felső polcra.

Tanulság, az nincsen, csak egy Keaton kép.

És hogy meg fog nőni a ló.

Elsőként a felhasználói felületről. Izgalmas gradiensek, mint a sült császárban, itt kékben, ott zsírban.

A iPad 2-nél két dekával nehezebb, az egyik deka a Flash, a másik a plusz 20% sebesség. Erről kapta az iPad2 a nevét, úgy tudom.

Tényleg, megy a Flash? Megy. Na de hogyan? Rendesen. Nade a videókat, full screen-ben? Mindent, az MTV-n és a Hír TV-n kívül. Nem politika rovat, ez van. Mutatom a Troll Hunter trailert az ismerősnek youtube-ról, tökéletes.

És honnan tudja, hogy ha lefelé húzom az ujjam, akkor mozgatom a weblapot, vagy kijelölök egy téglalap alakú részt? Jogos a kérdés: duplakatt, és jöhet az utóbbi.

De akkor mi lesz a felső polccal? Miért Jó, Hogy Nem Látom a Flash-es Oldalt, Amit Szeretnék, tizenhat kötet, bőrkötésben, limitált kiadás. Söpörjem le onnan? Söpörjed. Az iPhone és az iPad böngészője egy TCP/IP protokollon alapuló célprogram bizonyos weblapok megjelenítésére. Cuper, tinó, mert semmi se lesz belőled.

Lehet neked az a felhő, hogy úgy rakod át a fotókat a fényképezőről a deszkára, hogy feltöltöd a szerverre. Öt másodpercenként egy kép. Lehet, hogy valakinek jó ez a tempó. Filmeknél dettó. Utóbbit szóba se hozom, kegyeleti okokból.

Közben webes alkalmazások özöne régóta, szakportálon szakcikk a legjobb web böngészőben futó Photoshop-klónokról.

Sok szerencsét a túloldalnak is, a 16:9-ces képaránnyal, hozzáértő írta, hogy minél laposabb, annál jobb. Az 1:200-at érdemes kipróbálni, ahhoz már piros kendőt is adnak, ha kilóg hátul a kombiból.

Pörgetik a témát, megy a hipó ezerrel, én meg itt szállok ki. Kiemelem a gépet, mint Wedge a Halálcsillag kanyonjából. Háborúzzon a halál, csillag ellen, akinek két anyja van, kiscsillagom. Nem hiszem azt, hogy én vagyok a helyi Cé kettőspont. Tőlem jöhet az Angry Birds oprendszer, saját Apival, a kilövés a kopipészt, a bumerángos madár az undó.

Wisszasüppedek a webmester harmóniákba, elringat. A Versmob 0411-et nézem éppen, a "Majd ha lesz deszka" alkönyvtárból, fél évvel ezelőttről. Elbillentem harminc fokba, mert ferdén tartották a kamerát. Kitartom a kajütablakot a levegőbe, és nézem a tengert. Próbáld ugyanezt tévével.

Csak a 300 ft-os amerikai csatlakozó kell pluszba hozzá, nem az ötezres nemzetközi.

Minden hibája külön a haverom. A Flash kibekapcs csak újraindítással. Lassan járj, tovább érsz. Nem lesz frissítés, és biztos. Buddhista nyugalom, omm. És a Beats Audio Yo, ahogy a szakrepper mondaná.

És most Asterix. Az újvidéki, naná.

A türelmem. Szerettem volna egy deszkát, vártam, olvasgattam.

Melyik a jó, melyik a nem. Az egyik oldalon az Apple univerzuma - az instant getes, playboy életmód magazinos, háromig számolok és kihalt a Flash, eeeegy, kettő, mondom kettő, eeegy, kettő, kettő világa. A másikon az unalmas, egységesedő, fantáziátlan grafikus felület.

Középszürkére szaturált éngemet az önkéntes és a fizetett pezsgés, a buzz. Nem arról szólnak a hírek, hogy van olyan töltő, hogy csak ráteszed a tableted, hanem arról, hogy az új iPad-hoz fél év múlva lehet, hogy lesz olyan. Nem a tabletről a Beats Audio-val, hanem hogy az új HTC-kben benne lesz.

Belefáradtam az autós hasonlatokba, ahol a megaherc a lóerő, az ficcsőr meg az extra. És mondják meggyőződéssel, közben a kütyüt tyütyünek ejtik.

Mostantól a lényegre.

HP Touchpad.

Böngészni vele, mint a szőlőben. Kettő másodperc alatt beletanulni. Visszafogott ízlés minden ikonban. Úgy dobod el a kártyát, mint amikor papírcsónakot engedsz a vízre. Nem kell ixet célozgatni, annak vége van. A kártyázás pont olyan, mint az És Megint Dühbe Jövünkben, ki tudsz menni kétbetűs kitérőre közben.

Felhő-alkalmazások, thin client, mondom én, There's an App for That, mondja ő. Elbeszélünk egymás feje mellett, nem is zavar már, fordítja a Blikk for iPad új verzióját, és azzal fenyeget, hogy elhúzza a kulcsnótámat, aztán veszem az új iPhone-t a dallamára rögtön.

Szóval: igen, megnyithat böngészőben az aktív lap alá a link, nyílik az egymásra csúszó kártya. Igen, ugyanott maradsz az email válasznál, mert a levélíró ablaka új kártya, és dobódik el a Send után. Flash? Igen.

És lehet lefelé húzva kipattintani a kártyát, mint az Angry Birds-nél a csirkét. Csak haladóknak.

Érdemes 3.0.2-re frissíteni rögtön. Negyed óra, aztán ha leketyeg a csík, újraindítás. Lesz számológép, óra, lehet végre albumot törölni a galériában. Súlyos hiba: még mindig dátum szerint csökkenő a képek sorrendje. Amíg nincs update, a megoldás bat-ban érkezik:

mkdir e:\Transfer
chdir c:\Root\Become\
for /f %%a in ('dir /b /o:-d *.*') do copy %%a e:\Transfer\%%a
del *.* /q

És aztán átnevezni a Touchpad-on a Transfer-t.

Ennyi most, talán a háttérkép csodaszép kékje még. Eszméletlen izgalmas tárgy, leszakított a PC-ről.

És ha a marketing tönkrevág egy-egy innovatív vállalatot évente, és újra és újra lomizhatok magamnak majd egy kihangosítás nélküli csúcstechnológíát, akkor azt majd én kiheverem valahogy. A mobil is más lett, kevesebb, a Mobil Hotspot gomb felett fog kikopni a képernyőfóliája hamarosan.

Ennyi.

Jöjjenek az Asterixek.

Tömör vagyok, töredékes, defragmentált szinte.

Az iOs 5 ről egy mellékvágány, amely szerintem mégis széles nyomtávú. Az Instapapert befalatozta az új operációs rendszer. Ami odáig, hogy csak Instapaper, egy szál magában, szimpatikus ellenkultúra volt. Lecsapva a reklámok, csak a tiszta tartalom. De most, hogy az iPad és az iPhone - a sorrend nem véletlen - felületén is ugrott a reklám, viszont most izomból, az más fénytörésbe helyezi az egészet.

Vagy rajtam keresztül adod a tartalmadat, vagy ingyenes webbé válsz, és ne reménykedj reklámbevételben.

Persze mindez csak a web statikus, nem izgő-mozgó részére igaz.

A többivel kapcsolatban pedig ki kell mondani, hogy az iPad a leginnovatívabb és leggördülékenyebb felhasználói felülettel ellátott eszköz, amellyel ki tudom válogatni azokat a portfolio-, foto-, design-, animációs-, valamint interaktív infografika-, divat-, technikai-, oktató-, és egyéb site-okat, amelyeket aztán egy számítógépen megnézek.

Vagy azokon az eszközökön, amik jönnek.

És jönnek.

*

A Mango az, amikor üldögélsz a reptéren, és unatkozol, és olvasod a színes magazinokat. És aztán már lapozgatod csak, nézed a képeket, valameddig. Aztán már azt sem. És a Mango ilyen, képek nélkül.

Szerintem az iPhone/Android gui-k jobbak, azért is, mert a vizualitásukkal sétálóutakat építettek a geek/programozó kultúra felé. A csillanó üveggolyó mint toposz még megy pár évig.

*

Mire jó a tablet? Kinek mire. Lehet mondani, hogy semmire, nekem közben gyűlik a "Majd a tableten" alkönyvtáram.

Nem nézek tévét. Nem nézek sorozatot, csak néha. Nem nézek filmeket, csak moziban. Amit nézek, azok a rövid videók, képek, hangok, zenék, és a web, a web, és megint csak a web. Csinálom a webet, de csak töredékét. A többit nézem.
 

Félúton vagyok a kütyü és a lájkolom közt, és mindkettőre fancsali képet vágok. Az informatika nem csipesszel megfogott kütyü, negyvenöt fokban eltartva a testtől, hanem anyatejcsi.

Ki a jófiú, és ki a rossz. Kin van kucsma, kin meg baseball sapka.

És ne tévedjen a mobil cég, mindez pillanatok alatt változhat.

Le lehet tiltani Amerikában a wifi hotspot funkciót? Le lehet. Be lehet árazni a különféle szolgáltatásokat utólag, amelyeket nem ők hoztak létre? Be lehet. Lehet ilyen köröket futni? Lehet.

Aztán pár kör után majd pislogás jön, amikor benne ülnek a mobil/tabletrobbanás kerékkötője feliratú szatyorban. És nem lesz benne létra.

Van, aki észnél van: a HTC visszavonta a lockolt Sensation bootloadert, amellyel nem lehet saját romokat telepíteni. Mert pezsegni kezdett a nép.

Más: Mango, az új Windows Phone operációs rendszer. Volt egy beszélgetés színészekkel rég, süketnémáknak adtak elő egy darabot, és emiatt megtanultak jeleni. És azt mondta az egyik, hogy nagyon más, mint a beszéd, mert a jelelő látványa zsigeribb, és telibe talál, mint a dobostorta.

Szóval tömören: még mindig Kin-OS. Emlékszik valaki? Nincs ikon, ami beránt, ami indítja a motort.

Más: az új Nook rombol. Ha oldalt az a csík lapozásra is jó, akkor jó.



És ezen a képen úgy tűnik, hogy jó.

Megjelent az Engadgeten egy teszt róla.

Megnyit tíz Flash-es tabot a tesztelő, akadozó játékok, akadozó videólejátszás. A kommentelők hördülnek, hogy ez így nem járja, jön máris az új videó, több tab nélkül. A játék jobban megy, és most a videó lejátszást fogom tesztelni, mondja a szakember, és amit mond, azt megcselekszi - megnyitja az előző videót az engadget-en, és lejátsza az eredeti, tíz tabos felvételről készült videót.

És már érkezik is a kiforralt szakvélemény, miközben nézi az eredeti videót, és azt, ahogy rajta épp megjegyzi, hogy akadozik a dolog:

- Sokkal jobb a látvány, ha csak egy alkalmazást nyitok meg.

Lakatot az összes stand-up színházra, de rögtön.

Mielőtt megnéztem ezt a videót, magam mellé raktam a kiscsengőt, nagy elhatározással, hogy ha valami nem menne dhtml-ben/javascipt-ben, akkor csengetek vele. Csend volt végig. És hátra lépve kettőt azt érzem, hogy ez egy tünet: annak a tünete, hogy öreg, letettem elétek az ultimáté hardvert, és mi sikerült vele: egy weblap, címsor nélkül.

Ugyanezt gondolom a weblapokhoz tartozó saját rss olvasó app-ok garmadájáról is.

Ilyenkor persze jön a "mi a megoldás akkor" kérdés, és van rá válaszom, amivel akár meg lehet indokolni a weblap és a natív app közti váltást. (Szerintem az is lehet web-app, de ez most mellékvágány.)

Az orrom előtt van a portál - sajnos csak ha becsukom a szemem -, amelynél a fő szervező elem az infografika! A sima álló, és az időszalagos animált, utóbbi esetleg pár helyen elágazik. Ez a sorvezető, aztán majd az becsatornázza a statikus tartalmat.

És ha valahol kattint a látogató a "bővebben" gombra, akkor már bejöhet a szöveg, a tipográfia, a szerkesztettség és a méltóságtelj, amiről írsz.

Képzeld el, előtted Líbia térképe, hogy fogod a tabletet a kezedben, kis csuklómozdulatokkal ha fordítod, belendíti a térképet, forog. Ellen oldalú csuklómozdulat befékez, és már érinted meg a várost, és mutatja, hogy itt jön Khadafi serege. Ez itt meg a sarok, ahol megbotlott a Vilmos herceg, mert volt a piros szőnyegen egy bumszli.

Legyen kihasználva a tablet mint új médium. Ne szikszalagozzunk a sarkára egy tollat, és írjunk vele két kézzel - egy papírra.

Pasztellszínű, koherens vizuális elemek (buborék, nyíl, hierarchikus fa, stb), ami összerántja a tartalmat, jó grafikusok és itt a vége, fuss el véle.


Hozzászólás a A HVG digitális túlélőkészlete című cikkhez.

Veszek a havertól tíz tonna búzát, leborítja az udvaron. Elkezdek kenyeret sütni, jön a haver, kérdi: mit csinálsz?

Mondom neki: kenyeret sütök. Pislantok kettőt, hát felhúz egy kenyérboltot mellém, aszondja: figyelj, majd én eladom itt, te csak süssed, süssed.

Egyre inkább azt látom (pár éve volt hasonló, amikor utólag lekapcsolták a wifi hotspot funkciót az iPhone-n), hogy az iPhone-t/iPad-et az emberek nem megveszik, hanem bérlik.

És az Apple folyton belefirkál a szerződés szövegébe.

Használsz netes átutalást? Felteszem, igen. Dühös vagy, hogy a 30%-át leveszi az a cég, ahol előfizetsz a netre? Felteszem, nem. Windows fut a gépeden? Felteszem, igen. Dühös vagy, hogy a másik 30%-ot fizeted a Microsoft-nak, hiszen az ő operációs rendszerét használod? Felteszem, nem.

Abszurd, ugye?

Meg lehet játszani egy innovatív hardver létrehozása miatt ezt az üzleti modellt, és mehet ez, de azt lásd, hogy az összes felhasználó és programozó ellenérdekelt.

Majd ő megszakérti az új programomat, meg minőségvéd. És ha például feltaláltam valami teljesen új programot, majd ő azt is megnézegeti, mert ő mindenhez ért. És leszedi a 30%-ot.

Ahogyan a net cég legyen bit tube, úgy a hardwer/oprendszer gyáros legyen app tube. Nem az? Rendben, megyek máshova.

És ha megnézed a CES-t, vagy az MWC-t, meg majd a CeBit-et, észreveszed, hogy van hova menni.

Nem az okostelefon és tablet mögül, ezek jó dolgok. Visszafogott sebességgel, de kihátrálok, méghozzá úgy, hogy nem megyek máshova, maradok a fennsíkon.

Nézegetem az MWC-s videókat, és nyer a "sovány kliens" elv. Nem a terméket nézem, önuralom és koncentráció kérdése, másodikra megy az. A kérdéseket, és az alkalmazásokat. App Store? Android Market? Az mi az? 386-os? Ja, hogy turbó gombbal. Biztos jó lehet.

Vége van ennek, mint a teleszkópos botnak. A program is adat, az app is futhat a böngészőben, dhtml-ben, vagy Flash-ban például. Három és fél év múlva html5/javascript-ben akár, bármilyen is lesz az. Ha átfutsz pl egy tízujjas érintőképernyős tutor-t Flash-ra, láthatod, hogy ez ügyben szoftveresen már be van húzva a matt. A hardveres forduló meg most zajlik, a CES-en, az MWC-n, a CeBit-en.

Ha megnézzük, hogy a téglalap alakú résznek, ahol folyik a csinnadratta, és ami ezen kívül van, milyen az aránya, látható az elmozdulás a pécéhez képest, utóbbi a háttérben zümmög. Zúgolódik, mintha mondani akarna valamit, de ha rákérdezel, csak dörmög tovább, már nincsen mondanivalója.

A piszkos, hétköznapi való világba való kitüremkedés megszűnik lassan. Ezt felismerni volt a nagy dobás: az iPhone és az iPad semmilyen, ami nagyon jó.

Lassan magát a tartalmat tartod a kezedben.

Ujjbeggyel pöckölöd arrébb, lassulva áll meg, mint a tehervonat. A képernyője pedig éterien csillog, mert speciális törlőkendővel törölted át, ma már harmadszor.

Ha van adatfelhő és alkalmazásfelhő, akkor az a következő lépcső, hogy az okostelefon-pécé-tablet is legyen egy felhő, hardware felhő, majd valahogy gomolyog. Nem annyira fontos, a tartalom a lényeg. Lesz kicsi, a közepes és a nagy izé, vagyis a négy, a hét és a tíz colos, a világegyetem többi része pedig mind periféria.

Egy programozó mondott valami olyasmit az index évfordulós videóján, hogy nem érdekli a Facebook, mert programozástechnikailag zéró. Ezt továbbgombolva két toposzról beszélnék most, amely az iPhone-s és Androidos programok közt tarol mostanában, pörgeti fel a számlálót.

Az egyik a nézegetős alkalmazás. Ez azt jelenti, hogy nem egy program weblapját olvasod, hanem letöltesz egy programot, és azt. Nézegetem a díjnyertes magyar alkalmazást a tableten. 

- Megjelenít képeket, bejön oldalról.

- Értem, de mi a termék?

- Videó is van rajta.

- De mi a termék?

- Optimalizálva van.

Lapok, áttűnő lapok, jobbról, balról beúszik, videó. Mintha láttam volna már ilyet. Úgy emlékszem, valami weblap a neve, dhtml-lel és javascript-el fűszerezve. Kár, hogy a tablet-eken nincs web-böngésző. Emiatt talán mégis működhet az ötlet...

Ez az egész így az "internet" a doccom lufi kipukkanása előtt. Milyen cég? Internetes. Milyen? Internetes. Ja, internetes! Rosszul értettem. Már nyitom is a széfet.

Az index.hu egy hét alatt szedte szét ezt a blöfföt, átírta mobilra a honlapját, a portálok és honlapok özöne rohant utána.

Ha a nézegetős alkalmazás az alap, a saját rss olvasó a kitevő. És így jön ki a végeredmény: a hülyeség a négyzeten.

Szerintem szégyellik, akik csinálják.

A bemutatók alapján látszanak a szabványok, amiket kiszögeztek. És el vannak találva. A jobb felső sarokban az alkalmazás menü kézre esik, az okostelefonok hardwer-gombjai, vagyis a home-back-multitask hármas átment virtuálisba, a bal alsó sarokba. A widgetek hozzáadása jól néz ki.

A jobbra-balra lapozásnál 3D-t imitáló rácsvonalak fölöslegesek. A "Stack widget"-ben (itt 5p-től) a Super Mario-féle 45 fokos axonometria borítja azt a perspektívikus térélményt, amit most próbált felépíteni a rácsvonalakkal. Ha ez lesz a szabványos grafikus kinézet, az nagyon nem jó.

A fade-k a képernyők közt nagyon el vannak találva. A jobb alsó értesítő szintén príma. Meghízik, ha rákattintunk. A mobil alkalmazás egyenlő tablet widget ötlet ugyancsak, ez látszott már a tavalyi bemutatón is. Adják oda a HTC-nek, majd ő csinál hozzá grafikus elemeket.

Ha egyszer ők a Google, és ők a nagy adatbányászok, keressenek már rá a saját keresőjükön, hogy motoBlur vagy HTC Sense felület imitációk vannak inkább.

Tanulság, az nincsen.

Visszaolvasva az egészet, egyelőre csak kimondom a szavakat.

Új minden, nincsen markáns vélemény. Ez lehet jó, ha vissza lehet venni a szaturációból.

Érdekes, hogy kiírja a widgetek méretét, hány kockaszor hány kocka. A widget a legókocka,  jól kell kikavarni az alapszíneit, ha egyszer egész nap azt nézem.

A CNN-es alkalmazásban jók az átváltó tween-ek, nem zúdul a teljes képernyő. Remélem, nem csak az app saját animációja lesz ilyen, hanem op rendszer szinten megajánlott. Fizetés, appok vásárlása: na bumm. A többi unalmas volt.

Ne álljon meg a felhő az adatnál. A kód is adat, ahogy Neumann János mondta vala. Tableten a browser vezérlői és címsora arányaiban még elhanyagolhatóbb méretet hasít ki a képernyőből. A tablet thin client, de jól táplált.

A retina, a teljesítmény, és a hetente felbukkanó újabb iPad-csücsök nem érdekel. Csak a felhasználói felület.

Szerintem vagy lép egy nagyot előre a felhasználói felület, vagy gyors lesz a csúszda. Én azt tippelem, hogy lép. Azért gagyi a mostani, mert csak az a szerepe, hogy átszocializálja az iPhone-ről a népet. Ha megint csak "bevezették a foldereket" jellegű radikális újítások lesznek, akkor datolyapálma.

u.i.: Egyébként maga a felhasználói felület se varázsige már. Az lenne a jó, ha lennének widget set-ek, mint a pécés ui skin-eknél. Music player, news és contacts, és látszik rajtuk, hogy egy cipész varrta mindet.
 

Pár hónapja óvatosan kommenteltem egyet, de most már ki merem postolni is.

Windows Mobile 7 = Kin-OS.

Emlékszik még valaki?

Mert a humán földi létforma a saját arcát akarja nézni, ahogy csillog a kijelző minden porcikáján. Bár tolnám le a szaturációt, de nem lehet, a közeg sodor. Személyi igazolványt, forgalmi engedélyt. Adom.

Nézegeti az ember az új Galaxy Tab-ot, nézegeti 4G feliratot a recés, fekete hátulján, aztán bekapcsolja a modemet, megvárja, míg becsipog, és kétszer megissza a kávét, mialatt letölti a cikkeket: elhalasztották Magyarországon az LTE-t és a 4G-t, a határidőt 2014 végére tolva.

Végül is lehet ezt, a számítástechnika, mint iparág olyan, mint egy lassan forduló csatahajó, mindenre van idő, át kell gondolni a dolgokat. És marginális szakterület, kevés dologhoz van köze, szóval nem olyan nagy a baj.

Ezen a blogon sosem hangzott el csúnya szó, de most sajnos meg kell lépnem.

Hát akkor.

Fene.

u.i.: Nekem tényleg se fiam se lányom a mobiletelefonos cég, gyomroztam eleget, de mostanában azt látom, egész könnyen lenyeli, hogy bit tube lesz belőle. És ha összevetjük egy kereskedelmi tévével, nem kérdés, hova állok. Utóbbinak kellhetett a sztatoszférában a drót. Rá teregeti az alsót.

Gyors mobil internetet. "De mán" jelleggel.

Az index.hu elindította a lavinát, megjelennek a mobilra optimalizált honlapok az összes portálnál. Nem ám évek, percek alatt. Annyi, hogy másképp van tördelve, és nagyobbak a gombok és a linkek. És ezt összekötözöm azzal, hogy mi folyik éppen a CES-en: az összes tablet bemutatójánál "fut a Flash rajta" a negyedik mondat, zárójelbe téve, merthogy evidens.

Ez a kettő együtt elég súlyos csomag.

És akkor most ugyanezt a netre. És akkor elindítom a stoppert. Nem ám hogy Financal Times olvasó alkalmazás. There is only one app for that.

Az a neve, hogy web böngésző.

Tüzijáték van, nőnek a tablet-kupacok. Végre tablet-centrikusak az oprendszerek, widgetekkel, tapétázd ki a falat stílusban. De ne legyen szabvány ez, túl szines és űrhajós. Majd az én tartalmam legyen a szines és izgő-mozgó, ne az OK button.

És nem jó a sok egész képernyőn zúduló animáció, fárasztó, lehetne másképp. Az ellenvéleményhez felhasznált irodalom: HTC Sense, Music widget, album váltás animációja. A bal alsó sarokban a navigációs gombok bűnrondák, de sajnos kinézem belőlük, hogy komolyan gondolták, mint a Samsung Galaxy a Feeds and Updates widgetet. A Motorolások meg csatarásznak ide-oda, de közben mindegyik tabletjük videót játszik, szerintem lefelejtették az érintőképernyőről az érintőt.

Jól lesz ez azért, lassacskán. Főleg, ha a HTC előmászik a barlangjából februárban. Eddig a Blackberry Praybook vezet.

Egyfolytában csak azt nézem, hogyan fogom viszontlátni a saját kultúrámat, a zenéimet, a képeimet ezeken, és ha túl sok üveggolyót raknak köré, várok fél évet. Addig kitartanak a fekete-fehér képregények az e-könyv olvasón. Aztán meglátjuk, mi lesz.

És ahogyan az e-könyv olvasóról lepattintom a billentyűzetet és az mp3 lejátszót egy praktikus célszerszámmal, úgy fogok a tablet-ről is mindent a média és a web browseren kívül.

Andy Rubin Honeycomb tablet bemutatója alapján úgy tűnik, más lesz a mobilról a tablet-re szocializálás alapja. Az iPhone-nál "mobil app dupla felbontásban" volt a sorvezető, itt az "app a mobilon" = "widget a tableten" lesz az.

Jó ötletnek tűnik, addig is, míg kibekkeljük, hogy megjönnek a tablet app-ok.

Az Apple termékei kivételével minden helyen futni fog a Flash.

Itt a vége, fuss el vége.

Nem kell Java-t tanulnom. Tudom, vannak olyan helyek, ahol létezik ez a "Flash zárt" kezdetű szöveg, ha belinkelem a bájtonkénti swf leírást az Adobe honlapjáról, egy-két óráig hat csak. Ha felrakok ötven szövegrobbantós swf generátor progit, akkor is.

És hogy rossz a Flash. Rossz a lapát, meg a fűrész. Meg a tepsi, mert többen rossz ételt főznek benne.

Szerintem az Apple meg fogja inni hosszú távon annak a levét, hogy elhazudta a PC-s thick client forradalmat, és újra le akarja játszani mobilon. There's an app for that. Közben evidens, hogy a nagy számításigényű játékokon és más alkalmazásokon kívül nincs szükség erre. A php is interpreter, és kiheverjük valahogy.

Itt egy hat perces videó, nulláról elkészít egy alkalmazást, ha valaki mégis él-hal a dagi kliensprogramokért. Legenerálja az apk-t, és feltölti a boltba. És ráérősen teszi, rendezgeti az ikonokat a képernyőn közben.

Most már iPhone-ra is lehet fejleszteni Air-ben, ami jó. Ekkor persze meg kell fizetni a 30% Apple adót is minden eladott program után. És jön a teherautó sofőr, és ellenőriz: mi ez, atomerőmű alkatrész? Ne sürgessen, két hét múlva indulunk. Na hagy nézzem, hogy működik?

Úgy érzem, az iPhone pár éve lerakta az asztalra a forradalmi interface-t, azóta egy helyben jár. Ahogy a Sense is. A Sense 1.5 óta koherens és szép, bár azóta nincs előrelépés. Amikor lenyíltak tavaly nyáron a naptár fehér lapjai, nem volt több kérdésem.

A fekete, áttetsző keret, mint telibetalált semleges szín, az összetartó widgetek. Nem véletlen, hogy a Sense-hez hasonló elemek vadászatáról szól az Androidos fórumok jó része. Hol van hasonló időjárásjelentő, wifi kibekapcs, ilyenek.

Most a Pixel Qi az érdekes, az Adam, a Palm Pre grafikus felülete, az eldobott kártyákkal. Az új Sense ikonjain is a Pre kristálya csillog. És ha minden igaz, Sense stílusú lesz az új Android, és a Palm Pre designere is dolgozik rajta. Várom.

Elvagyok, nem nagyon írok ide. Jó dolog az Android, de már csak simán jó. Már nem annyira rajongok érte. Miért rajongjak, az áramért a vezetékben?

Érdemes azért nézegetni az új Androidos telefonokat, már nem csak öltönymandzsetta gombbal harmonizáló van, hanem alufelnivel is, Droid X, például.

A tabletek jók lesznek. Éljen a Pixel Qi, és az új Rim Playbook tablet. Legalább beizzítja végre a tablet felhasználói felület forradalmat. Mert az iPad-é mint a szög. Ott bukik az iPhone/iPad grafikus felület, hogy túl nagy felület változik a képernyőn. Legyen fade in, fade out, szolíd átméretezéssel és mozgással.

Fejezze ki a hierarchiát, de ne éggesse szét a retinát.

A widgeteket kellene fűszerezni az alkalmazásokkal, ínyenc módon. A widgetek kellenek, amennyire hülyeség PC-n - mivel az alkalmazások nagyrésze teljes képernyős -, annyira van értelme mobilon és tableten.

És ne legyen nagyon valamilyen. Ne legyen Sony Xpheria.

A full gui alapszínre egy hsi tologató, egy csillogás tologató, és egy textúra váltó, utóbbi alapból üresen.

A grafikus felület a minden. Nem frissítem az Androidomat 2.1-re, mert csúnyábbak lettek az ikonok. Csillogósabbak. Nekem ne csillogjon. Csillogósok, katonák, én meg pacifista vagyok.
 

Belenéztem, pár fésületlen mondat jön róla. Óriási dobás, ha megy, ha tényleg így megy, stb. - ezt már nem írom, ezt tudjuk. Minden más, első pillantásra.

A nagy kérdés: a programnyelv, vagyis a folyó szöveg flexibilitása, az összes speciális karakter mellékjelentése, a vezérlési szerkezetek, stb - lecserélhető ez vizuálisra?

A harmadik tutorban már bemosolyog a komplett objektum orientált arzenál, események, stb. Szóval nem lesz az, hogy betéved az óvodás, és megírja a killer appot. De majdnem.

Property-k kiolvasása, értékadások kis paneldarabkákkal összepatentezve, ez lehet jó.

Negyedik példa: már ott az operátorok, precedencia, satöbbi, gondolom én - ez viszont zabálja a képernyőt. Aki megtanulja a komplett OOP elméletet, annak nem okozna gondot, hogy néhány helyen forráskód van.

Ennyit mára. Holnap megnézem a haladó példákat is.