Tömör vagyok, töredékes, defragmentált szinte.

Az iOs 5 ről egy mellékvágány, amely szerintem mégis széles nyomtávú. Az Instapapert befalatozta az új operációs rendszer. Ami odáig, hogy csak Instapaper, egy szál magában, szimpatikus ellenkultúra volt. Lecsapva a reklámok, csak a tiszta tartalom. De most, hogy az iPad és az iPhone - a sorrend nem véletlen - felületén is ugrott a reklám, viszont most izomból, az más fénytörésbe helyezi az egészet.

Vagy rajtam keresztül adod a tartalmadat, vagy ingyenes webbé válsz, és ne reménykedj reklámbevételben.

Persze mindez csak a web statikus, nem izgő-mozgó részére igaz.

A többivel kapcsolatban pedig ki kell mondani, hogy az iPad a leginnovatívabb és leggördülékenyebb felhasználói felülettel ellátott eszköz, amellyel ki tudom válogatni azokat a portfolio-, foto-, design-, animációs-, valamint interaktív infografika-, divat-, technikai-, oktató-, és egyéb site-okat, amelyeket aztán egy számítógépen megnézek.

Vagy azokon az eszközökön, amik jönnek.

És jönnek.

*

A Mango az, amikor üldögélsz a reptéren, és unatkozol, és olvasod a színes magazinokat. És aztán már lapozgatod csak, nézed a képeket, valameddig. Aztán már azt sem. És a Mango ilyen, képek nélkül.

Szerintem az iPhone/Android gui-k jobbak, azért is, mert a vizualitásukkal sétálóutakat építettek a geek/programozó kultúra felé. A csillanó üveggolyó mint toposz még megy pár évig.

*

Mire jó a tablet? Kinek mire. Lehet mondani, hogy semmire, nekem közben gyűlik a "Majd a tableten" alkönyvtáram.

Nem nézek tévét. Nem nézek sorozatot, csak néha. Nem nézek filmeket, csak moziban. Amit nézek, azok a rövid videók, képek, hangok, zenék, és a web, a web, és megint csak a web. Csinálom a webet, de csak töredékét. A többit nézem.