Tüzijáték van, nőnek a tablet-kupacok. Végre tablet-centrikusak az oprendszerek, widgetekkel, tapétázd ki a falat stílusban. De ne legyen szabvány ez, túl szines és űrhajós. Majd az én tartalmam legyen a szines és izgő-mozgó, ne az OK button.

És nem jó a sok egész képernyőn zúduló animáció, fárasztó, lehetne másképp. Az ellenvéleményhez felhasznált irodalom: HTC Sense, Music widget, album váltás animációja. A bal alsó sarokban a navigációs gombok bűnrondák, de sajnos kinézem belőlük, hogy komolyan gondolták, mint a Samsung Galaxy a Feeds and Updates widgetet. A Motorolások meg csatarásznak ide-oda, de közben mindegyik tabletjük videót játszik, szerintem lefelejtették az érintőképernyőről az érintőt.

Jól lesz ez azért, lassacskán. Főleg, ha a HTC előmászik a barlangjából februárban. Eddig a Blackberry Praybook vezet.

Egyfolytában csak azt nézem, hogyan fogom viszontlátni a saját kultúrámat, a zenéimet, a képeimet ezeken, és ha túl sok üveggolyót raknak köré, várok fél évet. Addig kitartanak a fekete-fehér képregények az e-könyv olvasón. Aztán meglátjuk, mi lesz.

És ahogyan az e-könyv olvasóról lepattintom a billentyűzetet és az mp3 lejátszót egy praktikus célszerszámmal, úgy fogok a tablet-ről is mindent a média és a web browseren kívül.