Annak idején, a homályba vesző múlt piros pozsgáin felcseperedve, mobiltelefonos játékokat terveztem. Elkészült a játékterv és a design, ment a programozóhoz, aki megírta egyfajta mobilra, Java-ban. Emulátoron nézegettük, gyömöszköltük bele a 64k-ba, de mindig kilógott valahol. Tesztelgetés, javítgatás, aztán nekilátott, és átírta az egészet különféle telefonokra, különféle felbontásokra. Ha valami módosítás történt, akkor megint. És ha megint, akkor megint.

Eddig Androidban a kevésbé elterjedt képernyőméreteken egyszerűen nem futottak a programok.

Az Android 2.0 oprendszeről készült videóban viszont van egy kép, a felbontásfüggetlenségről. Kíváncsi vagyok, hol igaz, mennyire igaz-ez.

Az SDK ír egy úgy nevezett density independent pixel-ről (dip), skálázási módokról, szépen hangzik. Azért majd megnézem, hogy az autós programban hogy mozog az a pár ezer poligon, hogy zúdul a táj. Ugyanitt: "Ha egy kép 1 pixel magas vagy széles, nem jelenítődik meg az elhangzottak miatt." Khm, ezt nem vettem észre, menjünk tovább.

A másik út az iPhone-é: egy felbontás, egy a hardware. Aki nem lép egyszerre, az nem iPhone.

iPhone-Andorid 0:1. A megelőlegezett bizalom miatt.